Nemzetközi tapasztalatcsere az időskori inkontinenciáról - Orientpress.hu

Az inkontinencia az érintettek számát tekintve népegészségügyi probléma, mivel a vizelettartási zavarok a lakosság mintegy 6,5 százalékát érintik, és a népesség öregedésével együtt folyamatosan nő az inkontinensek száma is. Tehát bár közel annyi az érintett, mint a szénanátha esetében, mégis sokkal kevesebbet beszélünk e témáról. A tájékozatlanság és a nem megfelelő ellátás nagymértékben rontja a betegek életminőségét, elszigeteli őket a társadalomtól és a betegellátás költségét is jelentősen növeli.

Nem véletlen, hogy 2016-ban az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) Egészségügyért Felelős Államtitkárságának közreműködésével elkészült egy új, inkontinenciáról szóló szakmai irányelv, amely megfogalmazza a szükséges teendőket a szakma és a betegek számára is. A papíron már létező irányelv gyakorlatba történő átültetése és továbbfejlesztése azonban újszerű együttműködést igényel, mivel az ellátásban számos szakmai szereplő (szakdolgozó, háziorvos, többféle szakorvos, szociális szférában dolgozók) érintett együttműködése szükséges. A 2017. február 22-én létrejött szakmaközi megállapodás értelmében az Antal Géza Alapítvány (SOTE Urológiai Klinikáján működő szervezet), a Magyar Kontinencia Társaság, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, a Szociális Klaszter Egyesület és az SCA Hygiene Products Kereskedelmi Kft közösen keresik a szakmai irányelvben foglaltak gyakorlati hasznát.

Az együttműködés első mérföldköve a Biatorbágyi Boldog Gizella szociális otthonban megtartott, szlovén és magyar szociális szakemberek részvételével megtartott helyszíni tudáscsere találkozó volt. Az EMMI Egészségügyi Államtitkársága által egy évvel ezelőtt kihirdetett, inkontinenciára vonatkozó szakmai irányelv számos olyan fontos pontot tartalmaz az ellátásra és azon belül a szakmára vonatkozóan, amely a környező országokkal összehasonlítva, annak komplexitása miatt egyedinek számít. A Szociális Klaszter Egyesület és az SCA Hygiene Products Kft. szervezésének eredményeként szlovén szakértők érkeztek hazánkba, hiszen náluk az inkontinencia ellátásban e területen (a szociális ellátásban) további tapasztalatszerzésre van szükség, amelyhez a magyar modell megfelelő példaként szolgálhat, továbbá fontos számukra az ezzel a területtel kapcsolatos eszmecsere is, amelyet a magyar szakértőkkel közösen tudnak folytatni. Emellett a szlovén kollégák tapasztalata remek bázist adhat a magyar inkontinencia irányelv további fejlesztéséhez.

Az bátran kijelenthető, hogy a bentlakásos szociális intézményben történő mindennapos kontinencia ellátás hatékonysága fejleszthető. A kulcselem az ellátott személyére szabott gondozás profilja alapján a maximális önállóság és a mobilizáció elérése.

A Boldog Gizella Alapítvány integrált formában működő szociális intézmény. A lakók létszáma 105 fő, átlagéletkoruk 83 év. Orvosi diagnózisuk alapján a gondozottak 55 százaléka széklet és vizelet inkontinens, pelenkaviselő; 6 százaléka csak vizelet inkontinens, pelenkaviselő, 15% vizelet inkontinens, betétviselő.

Az inkontinencia irányelv helyi implementációjának bevezetése után beigazolódott, hogy az inkontinencia védőeszközök beszerzésének költsége a teljes intézményi kontinencia gondozási kiadáshoz képest elenyésző. Az összköltség kétharmadát az el nem került szivárgásos eseményekkel összefüggő „járulékos költségek” (mosoda, plusz pelenkacsere, extra hulladék, járulékos bőrártalmak stb) teszik ki. A következő lépéseként az ápolási munkatársak képzésére került sor.

A kontinencia-gondozás minőségi és mennyiségi mutatóit az irányelv bevezetése előtt és után mérve az intézmény az – egy ellátási napra vetített – eredményeket kapta:

átlagos pelenka felhasználás: -10% (3,1-ről 2,8 db/nap)

inkontinencia ellátás átlagos időigénye: -10%

kontinencia gondozás átlagos időigénye: -25%

hulladék mennyiség kg: -15%

szivárgások száma: -83%

mosodai szennyes mennyiség kg: -35%

összköltség (munkabér nélkül): -36%

Elmondható, hogy az EMMI irányelv alkalmazása modern eszközökkel együtt alkalmazva képes az ellátás összköltségét csökkenteni, és az ellátás minőségét javítani. Kritikus sikertényező, hogy az ápoló személyzet a kontinencia gondozást ne izolált feladatként, pelenkázásként, hanem az ápolás részeként lássa és menedzselje, amihez az egyénre szabott ellátás bevezetése és a valós ellátási igény differenciált felmérése szükséges.

Eredeti cikk megnyitása